A kapcsolóberendezések általános szigetelőanyagai közé tartozik az SF₆ szigetelés, a légszigetelés és a szilárd szigetelés. A transzformátorokban általában szigetelőolajat használnak szigetelőanyagként. A legtöbb gáz-szigetelt kapcsolóberendezésben (GIS) a részleges kisülés (PD) jelentős tényező az SF₆ (SF₆) lebontásában.
A bomlástermékek szorosan összefüggenek a kisülési hiba típusával és súlyosságával. Az SF₆ bomlástermékei a kisülés típusától függően változnak, például ívkisülés, szikrakisülés és koronakisülés. E három típusú kibocsátás esetén az SF6 bomlás során keletkező elsődleges gázok a következők: SO2, SOF2, SOF4 és SO2F2. A térinformatikai berendezéseken belül az SF₆ bomlás során keletkező alacsony-fluortartalmú szulfidok gyorsan SF₆ molekulákká alakulnak. A nyomokban lévő víz és oxigén jelenléte miatt azonban kis mennyiségű alacsony -fluortartalmú szulfidok továbbra is képződnek összetett reakciósorozatok során, amelyek jellegzetes termékeket, például SOF4 és SO₂ hoznak létre.
A levegős kapcsolóberendezések levegőt használnak szigetelő közegként. A részleges kisülés során a levegőben lévő gázkomponensek lebomlanak és újra kombinálódnak. A normál levegőben nem jelenlévő jellemző gázok érzékelésével nyomon követhető a levegőt szigetelő közegként használó elektromos berendezések állapota. A hazai kutatók azt javasolták, hogy a részleges kisülés alatti levegő bomlási összetevőit használják fel a kapcsolóberendezések szigetelési teljesítményének monitorozására és diagnosztizálására. Egy „tű-lemez” modell megalkotásával a fémkiemelkedések hibáinak szimulálására füstgázelemzőt használtak a CO- és NO-koncentráció változásának mérésére a kisülési idő alatt. Más kutatók három kapcsolóberendezés hibájának modelljeit konstruálták, és elektrokémiai érzékelőket használtak a CO- és NO-koncentráció változásának mérésére olyan tényezők mellett, mint a hiba súlyossága és időtartama, így kísérleti adatokat szolgáltattak a kapcsolóberendezések hibáinak megbízható észleléséhez.
Amikor szilárd állapotú kisülések fordulnak elő, a gázállapot-figyelés elsősorban két forgatókönyvet foglal magában: először, amikor a szilárd szigetelőközeg által generált szabad gyökök reakcióba lépnek a környező gázzal vagy folyékony szigetelőközeggel, és új jellemző gázokat hoznak létre; másodszor, amikor a szilárd szigetelő közeg jellegzetes szagú gázokat hoz létre.
Amikor szilárd állapotú kisülések lépnek fel olyan berendezésekben, mint például a GIS, a szilárd szigetelőanyagokban, például az epoxigyantákban lévő kisülések különböző CHx-fragmenseket, például C-, CH- és CH2-fragmenseket termelnek. Ezek az aktív szabadgyök-fragmensek ezután reakcióba lépnek más gázmolekulákkal, és jellegzetes gázokat képeznek. Hazai kutatók, akik a CIS-ben edényes típusú szigetelők felületi kisüléseit vizsgálják, felfedezték a jellegzetes CS₂ gáz megjelenését a felületi kisülések során. A CS₂ gáz észlelése rejtett hibákat tárhat fel, amelyek a felületi kisülések által okozott szigetelési károsodáshoz vezethetnek. A COS-gáz egy kulcsfontosságú bomlástermék, amely a szilárdtest--szigetelési kisülésekhez kapcsolódik, és csak akkor keletkezik, ha a kisülés intenzív.
